Prológus avagy mikor minden megváltozott

-Ne egyél már ennyit. Dagi vagy.-nyomta meg nevetve a hasamat miközben éppen az utolsó darab krémest tömtem be a számba.-Mindjárt jövök.-állt fel és kisietett a konyhába. Dagi. A hasamra néztem majd a kezemben lévő illatos süteményre. Levágtam az édességet az előttem lévő ezüsttárcára mire egy apró csattanással az oldalára fordult. Hirtelen jött hányinger kapott el ahogy belepillantottam a tévé melletti tükörbe. Dagi vagy.-hangzott el újra a fejemben Chrissy mondata. Az agyam újra és újra lejátszotta a képsort és mellé még a hanghatást is. Köszi agy, tudod hogy imádlak.
-Chrissy, egy kicsit rosszul érzem magam, azt hiszem hazamegyek. Rendben?-álltam fel hirtelen a helyemről és kikiáltottam az éppen sminkelő barátnőmnek.
-Nyugodtan. Mi a baj?-nézett rám fél szemmel és tovább kente a már amúgy is tökéletes bőrét. Vörös rúzst vitt fel nagy, telt ajkaira majd a sminkes tincsek elkerülése érdekében nagy copfba kötötte aranyszőke haját.
-Egy kicsit hányingerem van, a tegnapi sushi lehet az oka.-kerestem tökéletes kifogást a problémámra majd mögé álltam.-Minek kell neked ennyi smink? Ezek nélkül is szép vagy.
-Attól hogy te nem akarsz szebb lenni, nem kell megszólni mások szokásait. Veled ellentétben én adok a külsőmre.-dörzsölte meg arcát egy nagy ecsettel. Könnyes szemeimet látva realizálta hogy ezzel érzékeny pontra tapintott. Letöröltem egy éppen legurulni akaró könnycseppet majd felé fordultam. Nagy erőt vettem magamon. Betelt a pohár és ezt ő is tudta. Elegem lett a folyamatos piszkálódásból, a megalázásból és abból a fájdalomból amit ő nyújtott nekem barátsága jeléül.
-Igazad van. Sajnálom hogy én nem adok a külsőmre ,mert nem vagyok egy olyan plasztikpicsa mint te. Ezzel végeztünk. Többet ne hívj át ha éppen egyik hímringyód se jön át, és már csak én maradtam.-mondtam határozottan mintha ez egy teljesen egy megszokott dolog lenne. Eltátotta a száját majd remegő ajkakkal mutogatott a bejárati ajtó felé.
-Takarodj innen!-sipította és határozottságát egy nagy dobbantással erősítette meg.-TAKARODJ!-ordította mire én csak nagy mosolyt öltöttem magamra és gyors léptekkel a nagy faajtóhoz léptem.
-Óh, és még valami. Remélem a hétvégén megint úgy megbasznak hogy két hétig ne tudj lábra állni. Picsa.-csaptam be magam után az ajtót majd a biciklimre felpattanva tekertem hazáig. Lihegve toltam be a járművemet a garázsba majd egy jóleső sóhajjal nyitottam ki az ajtót.
-Megjöttem!-kiáltottam kissé rekedten majd a lépcsőn felszenvedve magam mentem fel az emeleti fürdőbe. A mosdókagylóra támaszkodva néztem magamra a tükörben.
-Miért is próbálkozol erősnek mutatni magad? Ugyanolyan gyenge vagy mint voltál.